Sokan, sokszor, de úgy látszik, még nem elégszer írták le a melegekről ezt a pár gondolatot, úgyhogy leírom most én is:
- Semmi bajom a melegekkel, mindenki azt csinál, amit akar, persze bizonyos kereteken belül. Nekem ezekben a keretekben simán elfér a homoszuxualitás.
- Ha mondjuk a lányaimmal elmegyek egy étterembe, és ott azt látom, hogy két férfi (vagy két nő) egymás kezét fogja, vagy akár megcsókolják egymást: ez egy kezelhető helyzet. Elmondom neki, hogy vannak ilyenek, ők se rosszabbak nálunk. Mennél nagyobb lesz, annál jobban fogja mindezt érteni és tolerálni.
De könyörgöm, mi a francot mondok neki, amikor tangabugyis transzvesztita majmok illegetik magukat kurva hangosan bömbölő teherautókon évről évre végigvonulva Budapest különböző frekventált helyein? Na ezt már nem tudom nekik eladni, és nem is akarom.
És azzal ugyan nem értek egyet, hogy menjünk ki, és dobáljuk meg őket, meg támadjunk rájuk, de kicsit a motivációval tudok azonosulni: legyen meleg, de otthon legyen meleg, meg úgy és ott, ahogy/ahol én hetero vagyok. Ami ennél több, az én értékrendembe már nem fér bele. Sem a melegfelvonulás, sem a nyilvánosság előtt tapsviharban elkövetettt comingout-ok, és még sorolhatnám.
Ez már olyan mintát ad a gyerekeimnek, amit nem tudnak, de az az igazság, hogy normális világban szerintem nem is kéne megpróbálniuk feldolgozni az ő korukban. - A rohadt nagy nyilvánosság, meg a buzimarketing a tévében, rádióban, interneten, mindenhol, szerintem kifejezetten árt a melegeknek. Míg én a fenti két pontban megfogalmazott véleményemmel egy közepesen toleráns ember lennék, ezzel a rohadt buzimédiaheccel szép lassan a homofóbia felé lökdösnek, -pedig nem vagyok az-, és így lassan hajlamos kezdek lenni a megtántorodásra, pedig pontosan tudom, hogy az utcán magukat évente egyszer tangabugyiban illegető indióták korántsem képeznek reprezentatív mintát a melegek közt.
