Nagyon rég óta nyomja a begyemet.
Hogy olyan emberek között élünk, akik azt a kétféle embert, akiknek a nagyobb nyilvános helyek parkolói szinte mind előjogokat biztosítanak, leszarják. Leszarják őket az előjogaikkal együtt, holott normális környezetben ehhez nem is kéne deklarált előjog.
Még tavaly nyáron láttam, amint a budaörsi Tesco áruház parkolójában pár rendőr végigszaladt a mozgássérült parkolóhelyeken, és keményen megvágta azokat, akik jogtalanul parkoltak.
Jópáran integettek nekik, és az egyzményes, felfele tartott hüvelykujj-jelzést használva kacsintgattak az egyenruhás közegek felé, hogy ezaz fijuk, jól csináljátok. Miközben azok faszán lebüntették a köcsög kigyúrt-kopasz luxusautós faszfejeket, meg a kicicomázott plázacicákat, meg úgy általában mindenkit, akik úgy gondolta, hogy nem képes megtenni pártíz (urambocsá' egy-kétszáz) lépéssel többet, hanem inkább megáll a bejárathoz közel, a mozgássérülteknek vagy a családosoknak fenntartott parkolóhelyen.
Én szerecsére nem vagyok mozgássérült. Viszont elég nagy családom van. Négy gyerek. 8, 3, 2, 1 évesek. Velük is meg tudok állni messzebb, ha nem találok bejárathoz közelit. Meg is teszem, még akkor is, ha van mozágskorlátozott hely szabadon, de szakadjon le mind a két lábam, ha én oda állok. Még akkor sem, ha mind négy gyerek nálam van.
Viszont nagyon tudnék örülni, ha be tudnék állni a magunkfajtáknak fenntartott helyre. Nemcsak azért, mert közel van a bejárathoz, és ha nem két lábon, hanem tizenkettőn caplatunk be vásárolni, akkor az 50-100 lépés is jelentős spórólás (bár ezt azért kibírják a gyerekek is), hanem azért is, mert ezek a parkolóhelyek jóval szélesebbek a többinél. Gond nélkül tudom kivenni a gyerekeket a kocsiból, nem kell szambáznom, hogy a mellettem álló kocsit se zúzzam le a gyerekűléssel vagy kocsiajtómmal, meg a gyerek fejét se verjem bele a "C" oszlopba.
Ma este megtörtént a csoda. Nem is értettük a nejemmel, még sosem történt ilyen. Hatan mentünk este vásárolni a budaörsi Tesco-ba, és szabad volt egy családos parkoló! Beálltunk. Kipakolunk, gyerekeket beletesszük a két bevásárlókocsiba (egyikbe két gyerek, másikba egy, legnagyobbik kétlábon). Nejem a kétgyerekes kocsival előre ment, én az eggyerekessel, plussz a nyolcévest a bal kezemmmel kézenfogva pár méterrel utána. Kurva élet, mindig figyelek, hogy a gyerek kívül menjen, a jobb oldalamon, és én menjek belül, de most a bevásárlókocsira -amiben a kétéves is ült- valahogy jobban figyeltem, a nagylány meg baloldalon maradt.
Egyszercsak az áruház bejárata előtti egyik hajtű-íven (amiken átkanyarodik az ember, ha egyik parkolósorból a másikba megy) egy szőke picsa, igen nagy svunggal szemből előttem terem valami nagyobb autóval (már nem emléxem pontosan, talán Xsara picasso, vagy Scenic volt), kezében-fülén mobil, és veszettül jobbra sasol, hogy hova fog beállni. Kb húsz centire húzott el a kocsi bal eleje lányom mellett, de ezt is csak úgy sikerült ilyen nagy távolságra növelni, hogy egy kurva erős mozdulattal kifelé rántottam őt is meg a bevásárlókocsit is. Erősen szitkozódtam. Meg káromkodtam, elég obszcén szavakkal. A gyerekekkel gyorsan utolértem az asszont, betoltam őket a bejáraton, majd visszaléptem a büdös picsájához, aki egyébként a melletünk lévő családos parkolba állt be. Persze gyerek egy szál se. Csak egy öregebb, de hozzá hasonlóan kikent maca volt vele az anyós űlésen (talán az anyja, talán egy leharcoltabb külsejű barátnő, nem tudom).
Mondom neki, basszus, majdnem elütöttél engem meg a lányaim! Amúgy meg miért állsz be a családos parkolóba? Ott egy hely kettővel arrébb szabadon, az mér' nem jó?
Valaszok és érvek:
- "Láttalak baszki, mit majrézol, nem ütöttelek el, nem?"
- "Oda állok, ahova akarok, nem te szabod meg!"
- "Azért nagy szád, mer' három gyereked van, mi??" (négy, te hülye, tanulj meg számolni)
- "Nekem is vannak gyerekeim, bent vannak a játszóházban!" (leraktad őket a Tescos gyerekmegőrzőbe, aztán elmentél kocsival máshova? Fasza. Vagy kamuzol. Ez a valószínűbb.)
Én magát a ma esti esetet nem kommentálom. De innen üzenem az összes tahónak, hogy száradjanak le a végtajaik tövig, amikor beállnak egy családos vagy roki helyre, holott nem szorulnak rá.
